A coachok a jövővel dolgoznak, míg a terapeuták a múlt megértésével és feldolgozásával. Egy coach egészséges emberek tudatos gondolataival dolgozik, meghatározott időkeretek között, ahol az elsődleges cél, hogy a páciens viselkedési mintázatai megváltozzanak. Ezzel szemben, a terapeuta leginkább patológiás páciensek tudattalanjával foglalkozik, időkorlátok nélkül, és a terápia legfontosabb célja a megértés – hallhatjuk sokszor akár a szakma képviselőitől is. Vajon tényleg ilyen éles határ választja el ezt a két módszert?
Michael Bader amerikai – San Fransisco – pszichoanalítikus 2009-ben írt cikkében megkérdőjelezte a coachok és pszichoterapeuták között álló fal létjogosultságát, amit a legtöbb esetben maguk a szakma képviselői és a köztudatban tévesen megjelenő korlátozó ismeretek húztak fel. Véleményem szerint a terapeuták túl gyakran alkalmaznak szűk látókörű pszichoterápiás modelleket, amik merevvé teszik őket. Saját maguk hitelességét és territóriumát védve mindezekkel, amikkel a coachok tevékenységét igyekeznek elszigetelni, behatárolni még azelőtt, hogy a szakma igazán kibontakozhatna – fogalmazza meg Bader.
Bader, képzett pszichoanalítikusként pszichodinamikus módszerrel dolgozik (a tragikus múlt tudattalanba fojtásának feltárását, tudatosítását segítő irányzat – szerk). Munkája során megélt tapasztalatai alapján nyolc olyan különbséget ír le, amely megcáfolja a köztudatba beivódott tévhiteket a terápiás folyamatokról:
- A terápiában is elsősorban a páciens életében bekövetkező konkrét változásokkal foglalkozunk, amibe ugyanúgy beletartozik a gátlások leküzdése, a munkahelyi hatékonyság növelése, a különböző tünetek feloldása, vagy a lehetőségek aktualizálása, mint a személyiségfejlődés elmozdítása.
- Terápiában akkor érdemes a múltba leásni, ha annak megismerése, és feltárása segíti, hogy a páciens jobban megértse és tudatosítsa azokat a szokásokat, érzéseket, gondolatokat, amelyek korábban megakadályozták a céljai elérésében.
- Gyakran dolgozunk pszichoterápiában meghatározott időkerettel, akár telefonon, vagy online technikák segítségével, ahol a legfontosabb szempont mindenkor a páciens egyéni viselkedési mintázataiban bekövetkező változások.
- Terápiára nem csak patológiás, személyiségzavaros páciensek járnak. Munkánk során az a célunk, hogy az egészséges emberek életminőségét javítsuk és teljesebbé tegyük, a pszichésen betegek szenvedéseit, mindennapi küzdelmeit pedig enyhítsük.
- Pszichológusként is a tudatos folyamatokkal, élményekkel dolgozunk, ugyanakkor rávilágítunk azokra a tudattalanul működő mozgatórugókra, amik korlátozzák a pácienst a sikeres előrejutásban.
- A páciens életében jelenlévő társas interakciók nagy részével is foglalkozunk egy terápiás folyamatban, hiszen így tudunk hatékony és az egész személyiséget érintő eredményeket elérni.
- Egy jó pszichoterapeuta számára fontos az önkorrekció, az azonnali rálátás, hogy a pácienssel jó úton halad-e. Ebben pedig segíthet nekünk, hogy terapeutaként szinte azonnal visszajelezhetünk, hogy egy módszer eredményes, vagy sem.
- Sokszor hallani, olvasni, hogy a terapeuta és a páciense a terápiás munkán kívül nem találkozhat. Ugyanakkor érdemes a szabályok elé helyezni a páciens érdekeit. Előfordulhat ugyanis, hogy valakinek éppen a terápiás közegből való kiszakadás hoz kiugró fejlődési lehetőséget.
Az emberek fejében a terápia eleve megbélyegzett és negatív hangvételű. Ez pedig lehetőséget adott a coachok kezébe, hogy egy alapvetően terápiás módszert alkalmazva támogassák a pácienseiket segítve őket a félelmeik, szégyenérzetük legyőzésében, vagy az őszinte kommunikáció előmozdításában. Bader szerint a legnagyobb probléma ezzel az, hogy hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni, hogy a bizalmi légkör megteremtése, a páciens életének kiteljesítése, a negatív hátráltató gondolatok, érzések átkódolása a célja a terapeutának és a coachnak egyaránt. Csak a terápia negatív címkéje miatt nagyobb bizalommal fogadják ezt a módszert a coachoktól a páciensek.
Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a pszichoterápiás elméleteink nem páciens központúak. Ezek ugyanis megkötik a terapeuta viselkedési normáit, így előtérbe helyezi a semleges és távolságtartó magatartást a pácienssel szemben. Ezek azonban tapasztalataim szerint sokszor inkább akadályt jelentnek a terápia sikerében – írja Bader.
A San Fransiscoban élő pszichoanalítikus szerint nincsenek olyan “sablon” terápiás módszerek, amik minden páciensnél általánosan alkalmazhatók lennének. Nincs a prioritási fókusz törvényszerűen a múltra vagy a mély értelmezésekre helyezve. Persze a tudatalatti és a gyerekkori emlékek rendkívül fontos iránytűi lehetnek a terápiának, hiszen hatékonyabb és célzottabb segítséget tudunk nyújtani ezek ismeretében. De fontos látni, hogy minden páciens esetében más és más témák kerülnek a fókuszba, mint például a munkahelyi gondok, intimitás kérdése, családi gondok, önbizalom növelése, vagy egyszerűen gyakorlati kérdések, a praktikum. Tulajdonképpen akár coach akár terapeuta segítségét kérik a páciensek, nekünk, szakembereknek azt kell szem előtt tartanunk, hogy az adott elakadásban a tőlünk telhető legteljesebben tudjuk őket kísérni a félelmeik akadályaik legyőzésében – olvasható Bader cikkében.
Michael Bader szerint, a legfontosabb különbség coach és terapeuta között, hogy a terapeuták munkáját irányító elméletek megmagyarázzák a coachok munkafolyamatait, ugyanakkor a coach elméletek nem magyarázzák meg a terápiás folyamatokat. “Ez a különbség, bár igaz, számomra jelentéktelennek tűnik. Ami fontos, hogy az emberek segítséget kapnak a növekedésükhöz, a nehézségeik megoldásához, emellett pedig kulcsot kaphatnak ahhoz, hogy hatékonyabban élhessék a mindennapjaikat. Mindkét megközelítés célja, hogy ezen az úton támogassa a segítséget kérő embereket. Miért fontos, hogy hívjuk?”
via: Psychology Today
Ha cikkünk felkeltette az érdeklődésedet, akkor itt részletesen olvashatsz a Business és Life Coach képzésünkről!
Fekete Anna
viselkedéselemző
